Théophile Gautier: Kleopátra egy éjszakája epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
A Nílus komor, fénytelen vize szinte elaludt folyásában, és olvasztott ónsíkokban terült szét. Lehelet sem borzolta felszínét, és nem ingatta meg száraikon a merevségükben szinte faragványoknak tetsző lótuszok kelyheit; legfeljebb, ha nagy néha egy bekhir vagy felfújt gyomrú fahaka csillogtatta meg ugrás közben ezüstpikkelyeit, és a bárka evezői alig látszottak feltépni ennek az alvadt víznek kormos hártyáját. A partok puszták voltak; végtelen ünnepi szomorúság súlyosodott erre a földre, mely sohasem volt más, mint egy nagy sír, és ahol az élők sem látszottak egyébbel foglalkozni, mint a halottak bebalzsamozásával... Melankólia és álmodozás nélküli, sivár szomorúság, száraz, mint a sikárkő, mely nem lel a horizonton egy gyöngyszürke felhőt, hogy utánamélázna, egy rejtett forrást, ahol poros lábait megáztathatná. Szfinx szomorúsága, ki örökösen a pusztát szemléli, s unja már; aki nem tud elszabadulni gránittalapzatáról, hol húsz század óta hegyezi karmait.
A csend oly mély volt, mintha a világ némult volna meg, vagy a levegő elvesztette volna hangvezető képességét. Az egyetlen zaj, ami hallatszott, a folyó nádasaiban hentergő, hőségtől elbágyadt krokodilusok elfojtott susogása és hehegése volt, vagy ha valami ibisz elhagyta mozdulatlan pózát, s hirtelen megkorbácsolva a kék levegőt fehér szárnyaival, egy obeliszkre vagy pálmafára szállt, mert már belefáradt, hogy egyik lábát hasa alá rejtve, nyakát vállai közé húzva, egyenesen álljon.
A Nílus komor, fénytelen vize szinte elaludt folyásában, és olvasztott ónsíkokban terült szét. Lehelet sem borzolta felszínét, és nem ingatta meg száraikon a merevségükben szinte faragványoknak tetsző lótuszok kelyheit; legfeljebb, ha nagy néha egy bekhir vagy felfújt gyomrú fahaka csillogtatta meg ugrás közben ezüstpikkelyeit, és a bárka evezői alig látszottak feltépni ennek az alvadt víznek kormos hártyáját. A partok puszták voltak; végtelen ünnepi szomorúság súlyosodott erre a földre, mely sohasem volt más, mint egy nagy sír, és ahol az élők sem látszottak egyébbel foglalkozni, mint a halottak bebalzsamozásával... Melankólia és álmodozás nélküli, sivár szomorúság, száraz, mint a sikárkő, mely nem lel a horizonton egy gyöngyszürke felhőt, hogy utánamélázna, egy rejtett forrást, ahol poros lábait megáztathatná. Szfinx szomorúsága, ki örökösen a pusztát szemléli, s unja már; aki nem tud elszabadulni gránittalapzatáról, hol húsz század óta hegyezi karmait.
A csend oly mély volt, mintha a világ némult volna meg, vagy a levegő elvesztette volna hangvezető képességét. Az egyetlen zaj, ami hallatszott, a folyó nádasaiban hentergő, hőségtől elbágyadt krokodilusok elfojtott susogása és hehegése volt, vagy ha valami ibisz elhagyta mozdulatlan pózát, s hirtelen megkorbácsolva a kék levegőt fehér szárnyaival, egy obeliszkre vagy pálmafára szállt, mert már belefáradt, hogy egyik lábát hasa alá rejtve, nyakát vállai közé húzva, egyenesen álljon.
Hasonló termékek
1.800 Ft
299 Ft
990 Ft
799 Ft
